Körorvosként tevékenykedett Lentiben 1922 és 1930 között dr. Hetés Ferenc, akinek nevét ma a helyi rendelőintézet viseli. A későbbiekben a nagykanizsai rendelőintézet főorvosaként, majd a Zala Megyei Kórház igazgatójaként is dolgozó dr. Hetés Ferenc életútját, s azon belül is az 1922 és 1952 közötti legfontosabb három évtizedes tevékenységét mutatja be az Orvos Lentiben című kötet, amely a közelmúltban jelent meg.

A közel félezer oldalas kiadvány szerzője Hetés Tibor, a néhai körorvos történész-muzeológus fia, aki forrásanyagként nemcsak saját emlékeire és levéltári ku-tatásaira, hanem édesapja kiterjedt családi levelezésére és fotógyűjteményére is támaszkodott.

- Nagy örömünkre szolgált, amikor 2004-ben a lenti rendelőintézet édesapám nevét vette fel - mondta Hetés Tibor. - Ez adott számomra óriási lökést ahhoz, hogy hozzálássak a családi gyűjtemény akkurátus áttekintéséhez és feldolgozásának. Édesapám szisztematikusan megőrizte a családi emlékeket, ezek a fotók és levelek nagy segítséget jelentettek a könyv megírásához.

A szerző hozzátette, a kötet nem szépirodalmi mű, s nem is orvosi szakkönyv, ugyanakkor attól is tartózkodott, hogy családtörténetet írjon. A többéves kutatómunka után megszületett kötet egy minden részletében dokumentum jellegű kiadványnak tekinthető, amely dr. Hetés Ferenc személyiségén és tevékenységén keresztül betekintést enged a XX. század sorsfordító évtizedeinek történéseibe.

A lengyelországi területről származó Chodorowicz (későbbi írásmód szerint Hodorovics) család 1897-ben született sarja - aki a harmincas évek nagy névmagyarítási hullámában az általa olyannyira megkedvelt térség után vette fel a Hetés családnevet - iskolai és egyetemi évei után diplomájával, feleségével és két gyermekével 1922-ben megpályázta és elnyerte a frissen szervezett lenti körorvosi állást. Göcsej és Hetés vidékén tizenkilenc községben látott el betegeket, s eközben megismerte az itt élők életét és társadalmi problémáit is. A kötetben ezekről is szó esik, ilyen értelemben tehát korrajznak is tekinthető.

Olyan árvának érzem magam, mint még soha életemben. Itt vagyok egyedül, teljesen egyedül, a kilométerek százai választanak el mindazoktól, akiket szeretek - és hozzá még milyen körülmények között! Megérkeztem Lentibe, s itt olyan csalódás ért, amit álmomban sem gondoltam volna. Képzeld, nincs lakásom! Azaz, hogy van, de micsoda! Arról a bútorozott szobáról szó sincs: a paraszt azt állítja, hogy ő nem arról beszélt, hanem csak a hozzátartozó kis kamráról - olvasható az első Lentiből írt levélben.

- Az orvos és a beteg közötti kapcsolatot, a rendelő hangulatát, az orvosi segítség lehetőségeit és korabeli határait bemutatva igyekeztem megismertetni az olvasóval édesapám és Lenti kapcsolatát, közéleti és kulturális tevékenységét, mert humán műveltségéből a családján kívül is juttatni kívánt - magyarázta a kötet szerzője, aki a család harmadik gyermekeként már Zalaegerszegen született. - Az otthon, a család, a gyerekek, a barátok, a fotózás öröme, a zene szeretete, s az ötezer kötetes házi könyvtár meghitt világa a huszadik századi vidéki értelmiség életmódját is felidézi, ennek megrajzolásához a szociográfia eszközeit is igyekeztem felhasználni.