2010. február 16:
A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) keddi rendezvényének előadói Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke és Kéri László, az MTA Politikai Tudományok Intézete tudományos főmunkatársa volt.
Az alábbi három megszólalás a konferenciának abban a részében hangzott el, ahol már a közönség is kérdezhetett.

Kéri László (kérdésre válaszolva): Lesz itt nagyfokú depolitizáció, végbemegy az magától, mert a Fidesz olyan erővel fog rátelepedni a társadalom minden lehetséges politikai kapacitására, hogy onnantól kezdve vagy rajongónak lehet lenni – ez már szerintem megtörtént, aki akart, időben átment – , vagy aki ezt a hibát eddig nem tudta elkövetni, hogy időben átmenjen, az majd később lehet lojális. Más lehetőségek nemigen lesznek. Nem tudom, mit jelent az aktív rezisztencia, de baloldalinak, liberálisnak lenni nagy pofon lesz majd április 11-e után. Szembenézni és szétnézni azoknak, akik hozzászoktak nyolc éven át, hogy mindenütt az ő képviselőik voltak domináns pozícióban, és rájönni, hogy egészen kis hatókörű… nem azt mondom, hogy mint a Horthy-korszakban, egy ilyen üldözött kisebbség, de semmiképp sem lesznek favorizáltak. Tehát kár azzal riogatni, amivel Debreczeni Józseftől Bauer Tamásig riogatnak, hogy hú, itt diktatúra lesz. Nem. Olyan demokrácia lesz, ahol semmilyen segítséget nem fognak kapni azok a politikai erők, amelyek nem tartoznak a mainstreamhez. Érdemes lesz baloldalinak lenni, lehet nulláról felépíteni mindent, lesz mihez képest baloldalinak lenni, nagyon hosszú, nagyon fáradságos út lesz. A liberálisoknak is. Szép feladat lesz a következő korosztályoknak. Mindenesetre azt hiszem, nagy fokú depolitizáció lesz az országban. Mint az 1963 utáni konszolidációs periódus, egészen a hetvenes évek közepéig: aki nem vonja nyíltan kétségbe a rendszert, az nyugodtan élhet, dolgozhat. Utazhat is. Lehet majd sokat olvasni, szépirodalmat, zenét hallgatni. Ismerős világ lesz sokaknak.

Sugár András (a nézők soraiból): Én nagyon megijedtem Kéri László jövőképétől, de kicsit fölkészültem, mert írt egy cikket Mihancsik Zsófia, aki például azt írja, hogy Orbán közösülésre kötelezi az egész országot*. Ezt abból vezeti le, hogy az összetartozásról beszél állandóan, olyan borzalmas dolgokról, mint közösségi szellem, szeretet és összetartás. Hát én ettől nem félek, mert azt hiszem, hogy a balliberális értelmiség mindig megtalálja majd azokat a forrásokat, amelyekből nagyon is politizálhatja a társadalmat. Nagyon tehetséges emberekről van szó, akik megszokták a hatalmas anyagi támogatást, és ezek nem fogják abbahagyni. Ami pedig a választás kimenetelét illeti, azt hiszem, hogy István is, László is kicsit túlbecsüli a kétharmadot, és túlságosan biztos ebben, mert azt hiszem, hogy az MSZP szellemi tartalékai még egyáltalán nincsenek kimerítve. Szerintem öt nappal a kampánycsend előtt Nyakó István el fogja mondani, hogy azért járt a Zorbán a Putyinnál, mert idehoznak Budapestre ötszázezer oroszt és ötvenezer csecsent. És ez biztos. Négy nappal a kampánycsend előtt el fogják mondani, hogy ez azért van, mert ötszázezer nyugdíjast kitelepítenek a Hortobágyra, hogy az oroszoknak meg a csecseneknek csináljanak helyet. Három nappal a kampánycsend előtt bejelentik, hogy Mesterházy Attila nem vált be, és a csodálatos, hatalmas sikereket elért Bajnai Gordon vállalja a miniszterelnökséget. És még rengeteg ötletük lesz, hiszen már most is mondják, hogy a nyugdíjakat a felére fogja csökkenteni az Orbán-kormány. Nem tudom, honnan szedik ezeket, de lesz még egy csomó ilyen. És talán megbocsátják a gazdasági szakemberek, mert gazdaságról eddig alig volt szó, azt is el fogják majd terjeszteni, hogy a parasztokat fölhozzák a városba, a városiakat elviszik falura, és a gazdaság ezért össze fog omlani. […] Mindig olyat kell kitalálni, ezt már Göbbelstől tudjuk, ami teljesen hihetetlen, mert erre nagyon fogékonyak a hülyék. […] Hogy a hülyék aránya a magyar szavazók között negyven százalék vagy ötvenöt, arról vitatkozhatunk. De sajnos ennél nem alacsonyabb.

Kéri László: István mérhetetlen türelemmel megpróbált értelmet lehelni utólag az Ön kérdésnek álcázott hozzászólásába. Nekem ez meghaladja a képességeimet, ezért úgy gondoltam, azt fogom mondani, hogy nekem arra nincs válaszom, amit Ön mondott. Egyrészt nincs itt az a Mihancsik Zsófia, akivel Ön vitatkozik, és ez így nem korrekt, még ha én más okokból nem is értek egyet azzal az írással. Gondoltam, hogy itt be is fejezem a reagálást. De aztán rájöttem, hogy nem. Szóval Ön szelíden volt durva, én tudok durván durva lenni, legfeljebb azt kockáztatom, hogy más majd nem kérdez tőlem ebben a teremben. Ezért azt mondom, hogy lehet joggal számonkérni bármelyik politikai oldalnak a demagógiáját, amelyet kampányidőszakban művel. Lehet ezt akár még apokaliptikusan is előre vetíteni. Ezt sokan megtehetik, de azt hiszem, Ön például azok közé tartozik, akik ezt korlátozottan tehetik meg. Mert Ön művelte ugyanezt a demagógiát minden áldott nap 1994 tavaszán a Magyar Televízióban műsorokat vezetve, az országot Horn Gyulával riogatva, aki kirúgta, ugye, a svéd emigránsok fogait, és így tovább. Én fölvettem ezeket a műsorokat, azok színvonala semmivel sem volt kevésbé alpári, mint amivel Ön most riogatott. Úgyhogy azt tudom mondani, hogy sokaknak van joguk óvni az országot a médiában gyakorolható demagógiától, de azt hiszem, Ön ahhoz a kisebbséghez tartozik, aki ezt mérhetetlen önfegyelemmel és önkritikával gyakorolhatná. De nem tartom kizártnak, hogy a következő kormányzat idején eljön az Ön új aranykora. Legfeljebb átkapcsolok a Sporttévére vagy a Spektrumra, és nézem, hogy a gepárd hogyan tanítja a gyerekeit. Szóval vívódtam, hogy válaszoljak-e Önnek vagy sem, de aztán úgy gondoltam, hogy most még mondhatom a magamét, akkor mondom az Ön hozzászólására is.

Mihancsik Zsófia (interneten reagálás a rendezvényen elhangzottakra): A megjegyzés már Kéri Lászlóról szól. Évfolyamtársak és barátok voltunk, és bár mostanában ritkábban találkozunk, barátok vagyunk ma is. Hosszú barátságokat nem tehetnek tönkre holmi ellentétes politikai nézetek. Mert ahogy ő nem ért egyet az én fejtegetéseimmel, én sem értek egyet, régóta, azzal a szemlélettel, amellyel a magyar politikai életet nézi, és azokkal az értékelésekkel, amellyel leírja. De azt nem tudtam, hogy miközben a Fidesz országmegváltó kormányzását várja, ő maga, személy szerint, a Kádár-kori hetvenes évek nyomasztó világára készül. A beszorítottságra, lefojtottságra, a szabad gondolat és szabad beszéd hiányára. Hogy úgy gondolja, most még mondhatja a magáét, aztán már nem. Hogy úgy gondolja, a Fidesz-éra megint olyan világot hoz, ahol csak az élhet és dolgozhat nyugodtan, aki nem vonja nyíltan kétségbe a „rendszert”. Sőt, még „utazhat is”, vagyis Kéri bízik benne, hogy azért az útleveleket a Fidesz nem vonja be.

Ezen őszintén megdöbbentem. Miért várja, helyesli, támogatja valaki egy olyan politikus és egy olyan párt hatalomra kerülését, amely a szabadságát veszi el? Azokat a szabadságjogait, amelyeket élete nagy részében olyan keservesen nélkülözött? Miért veti magát alá eleve és előre egy ilyen politikai hatalomnak? Ő, aki – látjuk a hozzászólásra adott válaszából is – nem éppen a meghunyászkodó, udvariaskodó, hajbókoló, alattvaló fajtából való?